Básti István köszöntése

Básti István 1944-ben született Salgótarjánban. Gyermekként az acélgyári iskola focicsapatában játszott, 1958-tól a Salgótarjáni Bányász TC labdarúgója, több alkalommal is az utánpótlás-válogatott tagja lett. 1963-tól a felnőtt csapat tagjaként balszélső, majd bal oldali középpályás pozícióban játszott. Első mérkőzése a Ganz-Mávag ellen volt az NB I./B-ben. A nemzeti bajnokságban szerzett első gólját még ugyanabban az évben az Ózdi Kohász ellen szerezte.

1964-re már elismerték tehetségét és helyet kapott a magyar élvonalban, Grosics Gyula a tehetséges fiatalt beépítette csapatába. Az elkövetkezendő 13 évben 310 mérkőzésen lépett pályára, összesen 52 gólt szerzett. A hazai fociéletben a "Báró" becenevet kapta, az egyik legtechnikásabb játékosként tartották számon.

A korábban "döcögősen" játszót Stécé a tabella hátsó feléből javulva egyre jobb eredményeket ért el, többek között köszönhető ez Marosvári Béla edző kitűnő középpályás sor összeállításának, mely azóta Salgótarjánban és környékén legendássá vált: Szalay-Répás-Básti. Az 1971/72-es bajnoki évadban a csapat bronz érmet szerezhetett Moór Ede edző irányításával. Az UEFA kupában az AEK Athén ellen ugyan idegenben kikaptak, de az itthoni mérkőzésen Básti büntetőből szerzett góljával döntetlent ért el a csapat.

1968-ban és 1972-ben tagja volt az olimpiára utazó magyar válogatottnak, a mexikói olimpián négy alkalommal lépett pályára: Salvador, Ghána, Izrael és Guatemala ellen. Csapattársával, Szalay Miklóssal együtt aranyéremmel térhetett haza. Ők ketten 2018-ban ismét visszatérhettek a mexikói fővárosba, immár a Magyar Olimpiai Bizottság húszfős sportdelegációjának tagjaiként.

Szülőhelyéhez és csapatához mindvégig hű maradt, ellenállt a fővárosi csapatok csábításának. Pályafutása befejezése után a civil életben találta meg a helyét.

Básti Istvánt kerek születésnapján szeretettel és tisztelettel köszöntjük a megyei labdarúgók és a focit szeretők nevében!

(forrás: wikipédia és nool.hu)