Bemutatkozik: Pintér István

A foci azért tudott olyan széles körben elterjedni, mert a szegény emberek sportja volt. Nem igényelt nagy beruházást: ha volt valahol egy kis szabad tér és egy labda, már mindenünk megvolt a játékhoz. Balassagyarmaton az Óváros téren nőttem fel, ahol rengeteg kisebbségi tehetséges gyerek között tanulhattam meg az alapokat. A mindennapjainak része volt a futball, legtöbbször 5-5 ellen játszottunk. Kapu helyett csak két melegítőfölsőt használtunk jelzésként, de a grund megadta a játék örömét, megtanította kezelni a győzelmet és a kudarcot egyaránt, s megtanultunk a csapatért, egymásért küzdeni. Olyan játékostársaim voltak, mint Oláh Tibor, Oláh Richárd, akik nagy tehetséggel megáldott labdarúgók, mégsem jutottak tovább az NBIII-tól, pedig megtehették volna. Több oka is lehet ennek, de mivel ma már senki nem említi őket, én mindenképpen szerettem volna.

1986 októberében jelentkeztem a Balassagyarmati Serdülő II-be – akkor még volt ilyen -, ahol Taskó András irányításával kezdtem el az edzéseket. Személyében egy agilis, jól felkészült edzőt ismertem meg, és olyan játékosokkal készülhettem együtt, mint Schuchmann Attila vagy Tresó József, hogy csak egy-két nevet említsek. A korosztályos megye válogatottnál edzőnk Dávid Róbert volt. Már akkor sem volt fiatal ember, de maga volt a megtestesült nyugalom. Ezt a nyugalmat át tudta helyezni a csapatra, levette a vállunkról a stresszterhet, s az ember úgy érezte magát, hogy neki már csak a játékra kell koncentrálnia. Végigjárva a korosztályokat 1991 júniusában sikerült bemutatkoznom a felnőtt csapatban.

1994-ben Szügybe igazoltam, ahol remek éveket töltöttem. Nem voltam nagy vándormadár, több kitérő után mindig visszatértem az otthoni csapathoz. 1996-ban Tóth Ferenc hívó szavára visszaigazoltam Balassagyarmatra, és egy fiatal helyi, illetve környékbeli garnitúrával megnyertük a megye I osztályt. Tóth Ferenc nem volt iskolázott edző, hiszen akkoriban még edzőképzés nem létezett, mégis a velejében volt az edzőség. De képzett volt, hiszen tévéből ellesve, innen-onnan összeszedve az információkat autodidakta módon képezte magát, hogy még jobb edző lehessen. Hálás szívvel emlékszem rá, mert abszolút játékospárti edző volt, mindannyian nagyon szerettük őt. Sajnos néhány éve már nincs közöttünk. A győzelmet követően sikeresen szerepeltünk az NBIII-ban is.

2000-ben Ipolyvecére igazoltam, ahol megye I osztályban sikerült bajnoki címet nyerni. A rövid, 2 éves kitérő után ismét Balassagyarmaton játszottam újra, ekkor az NB II-ben bajnoki címet sikerült nyerni. Kis Károly vezette a csapatot, aki szakmailag nagyon felkészült edző és jó barát is egyben. Érsekvadkerten szép 3 évet töltöttem el, de ismét visszatértem, és 2006-tól a mai napig is Szügyben ugyanazokkal a régi játékostársakkal futballozom, akikkel 20-25 évvel ezelőtt a korosztályos csapatokban Balassagyarmaton is.

A focinak hagyományai vannak családunkban, és unokaöcsém, Pintér Ádám, megvalósította azt, ami minden labdarúgó álma: nemzeti címeres mezt húzhatott magára, és magyar bajnoki címig is eljutott.

Nagy öröm számomra, hogy Schuchmann Attila - immár az MLSZ Nógrád megyei igazgatójaként - számított rám a bizottsági munkában. Meghívása hozzásegített ahhoz, hogy régi ellenfelekkel és játékostársakkal találkozhatok újra. Például Gyetvai Lacit és Sági Lacit itt ismerhetem meg közelebbről, előtte nagyjából 20-25 éve ellenfélként találkoztunk a pályán. Babják Csabival a megyei serdülő válogatottban játszottam együtt, majd utána jó párszor ellenfélként, mikor az NBIII-ban a SESE ellen játszottunk. Most - 34 év után - újra egy csapatba kerültünk egy igazgatóságok közötti focimeccsen.

A futballtól nagyon nehéz elszakadnom, mert még mindig nagyon szeretem csinálni. Remélem, még tehetem is egy-két évig. Az én megközelítésemben a labdarúgásban a győzelem kulcsa a csapatszellem. Pályán belül és pályán kívül is barátokként kell viselkedni. Aktív focistaként rengeteg barátot tudtam szerezni, rengeteg embert ismertem meg. A futball nagyon sok mindenre tanítja meg az embert: csapatban gondolkodni, egymásért küzdeni, és talán ezek azok a dolgok, amik egy csapatot erőssé tudnak tenni, így képes megnyerni a csapat a bajnokságokat. A legfontosabb a csapategység, és az egymásért küzdeni tudás.

(A kezdőképen: Koleszár Krisztián, Pintér István, Szilágyi Gábor, Mohácsi László és Naszály Aladár)