Bemutatkozik: Sági László

Tősgyökeres karancslapujtői gyerek révén "szülőfalumban" ismerkedtem meg a labdarúgás alapjaival. Falusi gyerekként szinte minden szabadidőnket a réteken kialakított libalegelőkön töltöttük a társaimmal, ahol nemcsak fociztunk, de sok más szabadtéri játékot is játszottunk.

Tizenegy éves koromban egy barátommal kijártam labdaszedőnek a felnőtt csapat edzéseire, ahol egy nap felajánlották, hogy csatlakozzunk a serdülő csapathoz. Őszinte örömmel fogadtuk el a felkérést, így lettem 1976-ban igazolt labdarúgó. A csapatban végigjártam az életkori szamárlétrát: a serdülő után következett az ifi, majd 16-17 éves koromban részt vehettem a felnőtt csapatban is. Nagy várakozással igazoltam át az SBTC-be 1983-ban, de sajnos az élet nem igazolta az elvárásaimat: már az első meccsemen megsérültem.

1984 aztán megint nagy változást hozott az életembe. Pécsre kerültem főiskolára, ahol beléptem a Pécsi Felsőoktatási Intézmények Egyesülete csapatába, a PEAC-ba. Ott is játszottam egészen 1987-ig, amikor a sorkatonai szolgálat Miskolcra szólított. Itt sem hagytam abba a focit, 1989-ig a Honvéd Papp József SE színeiben rúgtam a labdát.

Leszerelésem után tíz évre visszatértem az SBTC kötelékébe, ahol B. Kovács Zoltán edző irányításával kezdtünk egyre erősödő csapatot építeni. A középmezőny elején végeztünk, nagy küzdelmeket vívtunk az SKSE-vel, Pásztóval, és a többi megyei csapattal. Pénzügyi nehézségek miatt a ’90-es évek elején egy évre egyesültünk a Síküveggyár csapatával, de a különválás után az 1993/94-es szezonban már újra SBTC néven megnyertük a bajnokságot. A csapat megvetette lábát az NBII-ben, ám a pénztelenség továbbra is nehezítette a mindennapokat.

1999-ben aztán visszatértem kis időre Karancslapujtőre, majd ismét az SBTC következett, s kipróbálhattam magam Kisbágyon csapatában is. Utolsó hivatalos mérkőzésemen – korábbi ígéretemnek megfelelően – a Karancslapujtő mezét öltöttem magamra, s 2007-ben befejeztem nagypályás pályafutásomat.

Mivel az utolsó években már kispályán is játszottam a Salgótarjáni ÁFÉSZ csapatában, ezért nem szakadtam el teljesen a labdarúgástól. Sőt, a mai napig játszom olykor-olykor a régi csapattársakkal, az SBTC Öregfiúk csapatának hírnevét, értékrendjét, hagyományait szeretnénk megőrizni, továbbvinni.

Labdarúgó pályafutásommal teljes mértékben elégedett vagyok. Egy kis "szerencsével" talán az SBTC-vel játszhattunk volna az NB I-ben is (kétszer is közel álltunk hozzá), de nem így alakult. Nagyon sok jó edzővel és játékostárssal játszottam együtt, s úgy gondolom, hogy mindenkitől lehetett tanulni, később hasznosítani. Örülök, hogy a csapat tagja lehettem, és hozzájárulhattam a játék színvonalához.

Jelenleg a Nógrád Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztályán dolgozom, de az életemben még mindig ott a foci: Schuchmann Attila, az MLSZ Nógrád megyei igazgatója meghívására az Igazolási és Vitarendezési Bizottság tagjaként próbálok továbbra is hasznára lenni a megyei futballnak.