Bemutatkozik: Szabó Csaba

Mint minden fiatal gyereknek, az iskola után egyetlen szabadidős elfoglaltságunk volt: a foci! Rúgtuk a bőrt az utcában, a pályákon. 1982 körül volt, amikor barátaimmal együtt leigazolt a helyi, sarkadi egyesület. Ott edződtem, nevelkedtem. A Sarkadi Kinizsiben indultam, majd egy edzőmérkőzésen felfigyelt rám az NB III. élmezőnyéhez tartozó Gyulai FC. Néhány nap után már le is igazoltak.

Sok-sok edző irányítása alatt dolgoztam, nem szeretnék senkit kiemelni, megkülönböztetni. Azonban nem mehetek el amellett, hogy azt az embert ne nevezzem meg, aki meglátta bennem a lehetőséget, és elindított a kapusok különleges útján. Ő Karkus János, aki sajnos már nem lehet közöttünk.

Fiatalként kerültem az NB III-as Gyulához, ahol hét évet húztam le az ifjúsági, illetve a felnőtt együttesben. Szerettem a Békés megyei településen focizni, a mai napig kedvenc városomnak tekintem. A jól sikerült időszak végeztével, 1995 nyarán megkeresett az SBTC, B. Kovács Zoltán és Kis Károly vezetésével. Próbajátékra hívtak, majd augusztustól igazolt játékosa lettem a nagyhírű bányászcsapatnak. Egy remek közösségben szerepelhettünk! A mérkőzések előtt, alatt és után is jelen volt az egységesség, a szakma, a munka, a nagycsalád. Az SBTC-hez való tartozás, illetve azok az eredmények szintén emlékezetesek, amiket el tudtunk érni elődeink után.

A Stécével elért eredmények után három első osztályú klub is megkeresett, végül a Debrecen és a Vác közül utóbbi csapatra esett a választásom, ahol hét mérkőzésem volt, több tévés mérkőzéssel is, amikre szívesen emlékezek vissza, akár a Vasas, a Ferencváros vagy a Honvéd elleni találkozókra.

Gyermekkoromban az fogalmazódott meg bennem, hogy NB I-es focista szeretnék lenni. Amit csak lehetett, mindent beleadtam szívvel-lélekkel a fociba. Ennek köszönhetően is, a Sarkadon, a Gyulán, az SBTC-n, a Vácon, a Dunakeszin, a Balassagyarmaton keresztül el is jutottam oda, amiről álmodtam, az említett csapatokon kívül pedig megfordultam Ausztriában és a Vasasnál is, de említhetem a Kisbágyon, a Mátraterenye vagy a Karancsalja csapatát is. Minden eltöltött időszakomra, csapatomra szívesen gondolok vissza a mai napig is.

Schuchmann Attilával az MLSZ Nógrád megyei igazgatójával, még aktív labdarúgóként ismertük meg egymást, a sportbarátság onnan ered, az pedig hogy utána a szövetséghez kerültem a megyei Tehetség Központok utánpótlás kapusedzői kinevezésével kezdődött, majd megyei igazgató úr felkérésére az Igazolási és Vitarendezési Bizottságban vállaltam munkát.

2015 óta a Balassagyarmati Dózsa György Iskolának vagyok az intézményvezetője, ami egyben sportiskolai feladatokat is ellát. Az általános képzés mellett, sportiskolaként igyekszünk lehetőséget biztosítani a tehetségek kibontakozásának a sport területén is. Kettős pályafutás lehetőségét kínáljuk a „jó tanuló, eredményes sportoló” zászlaja alatt. Nagy örömünkre szolgál, hogy a következő tanévben már két sportosztályt indíthatunk a magas számú jelentkezéseknek köszönhetően. Egy jó csapatban dolgozom, a családom mellett a munkám tölti ki életemet. 

Nagy megtiszteltetés, hogy az SBTC Öregfiúk társaságához tartozhatok! Olyan régi játékosokkal lehetek együtt, akiket újságokból, régi archívumokból ismerhettem meg gyermekfejjel. A mai napig örömmel fogadnak, jókedvűen beszélgetünk a szakmáról és hétköznapi dolgokról. Ahogy időm engedi, bármilyen eseményen nagyon szívesen részt veszek, mérkőzéseken, egyéb találkozókon. Ezt a vonalat egyébként a mi generációnk veszi át, akikkel én annak idején megismerkedtem a '95-ös években és nagyon jó velük együtt lenni, minden percét élvezem!