Elment egy remek csatár

Elment egy remek csatár

Hetvennégy éves korában, június 3-án elhunyt Kriskó Lajos, az SBTC egykori kiváló labdarúgója.

Kriskó Lajos 1943. április 26-án született Békéscsabán és ott kezdett futballozni is. Már 14 éves korában a megyei I. osztályban szereplő felnőttcsapatban játszott, innen került be a magyar ifjúsági válogatottba, majd 1962 tavaszán Martfűn folytatta. Ugyan ez év nyarán került az SBTC-hez, s az első NB I-es bajnoki mérkőzése az Újpest ellen volt 1962. augusztus 5-én. A Megyeri úton 15 ezer néző előtt ugyan kikapott a Stécé 2:1-re, de az egy gólt ő szerezte.

Az egykori szélvészgyors szélső – akit társai Imperiálnak becéztek – a fekete-fehér színű együttesben 1973. május 6-ig 185 bajnoki mérkőzésen szerepelt és 53 gólt szerzett (NB I-ben: 161/42, NB I/B-ben: 24/9). A Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (1967: Győri Vasas ETO – SBTC 1–0), valamint a vidék legjobbja volt (1970–71-ben hetedik). Időközben 1971 nyarán a Békéscsabai Előréhez igazolt, ahol egy évig játszott a második vonalban, majd ismét a Stécé következett. 1973 őszén a Nagybátony NB /B-s gárdájában játszott, végül 1975-ben még öt bajnokin lépett pályára a megyei II. osztályú Tar gárdájában.

Kriskó Lajos 1974-ben a Testnevelési Főiskolán megszerezte az edzői képesítést, majd a játékvezetőit, igaz az utóbbiban sosem működött.

Pályafutásának befejezése után edzősködött. A Bányagépgyár csapatánál ült le először a kispadra 1974-ben, a legtovább 1976–92 között – közben egy évig 1990-91-ben Cereden irányította a helyi gárdát – az Ötvözetgyárnál trénerkedett. 1992-ben három hónapig volt Kazáron, de távozott, majd egykori stécés csapattársával, Kmetty Józseffel, 1993 őszétől az SVT-Wamsler megyei I. osztályú csapatánál dolgozott.

Aztán 1995 tavaszán ismét Kazár következett: 1996-ban feljutottak a megyei I. osztályba, ahol még két szép évet töltött a csapattal. A folytatásban tevékenykedett az St. Acél, majd az SBTC ifjúsági csapatánál, a Nógrád Volán-Baglyasalja felnőttcsapatánál is, aztán 2001 őszétől a Stécé serdülő csapatának volt az edzője 2003 nyaráig. Időközben játszott a Stécé-öregfiúk együttesében is.

Kriskó Lajos bizonyított a pályán és a kispadon is. Mindig bízott a munkában, mert, mint mondta, csak renddel, fegyelemmel és alázattal lehet eredményt elérni. Egy olyan sportember volt, aki példaképe lehet a mai fiataloknak.

A 70. születésnapján a következőket fogalmazta meg: – Gólképességemet talán a gyorsaságomnak és jó lövőkészségemnek köszönhettem. Szerettem edzeni, mert tudatában voltam annak, hogy kemény és következetes munka nélkül eredményeket nem lehet elérni. Rengeteget gyakoroltuk a mérkőzések folyamán adódó különböző variációkat. Nem voltam ugyan technikás, de ha szabadon vehettem le a labdát, és elindultam az ellenfél kapuja felé, ritka eset volt, hogy szerelni tudtak volna az ellenfél védői. Ha nekem nem sikerült, akkor viszont beadásaimból a játékostársak szállították az örömteli gólokat. Összességében elégedett vagyok labdarúgó-pályafutásommal. Öröm volt az élvonalban játszani, és mindig nagy boldogságot jelentett az ellenfél hálójába betalálni.

Fájó szívvel búcsúzunk a remek sportembertől. Emlékét megőrzik a szurkolók, a vezetők, a játékosok és a barátok.