Ezúttal Nógrádban erősödött tovább a sportbarátság

Néhány évvel ezelőtt döntött úgy a Magyar Labdarúgó Szövetség négy vármegyében – Borsodban, Békésben, Hevesben és Nógrádban – működő igazgatósága, hogy évente váltott helyszíneken összemérik tudásukat és felelevenítik kapcsolataikat és baráti viszonyukat a hatáskörükben tevékenykedő egykoron aktív, sikeres labdarúgók. Volt már ilyen torna Egerszalókon, Mádon és Kondoroson. A nógrádi találkozót a COVID-járvány és más hátráltató tényező miatt eleddig nem sikerült megrendezni.

Az elmúlt hét végére minden akadály elhárult és a salgótarjáni Szojka Ferenc Stadionban napsütéses időjárási viszonyok között megtartották a régen várt találkozót. Azért ott, mert Schuchmann Attila igazgató szerette volna megmutatni a vendégeknek azt a gyönyörű természeti környezetben fekvő pályát, ahol annak idején évtizedeken át az SBTC az NB I-ben sok ezer szurkoló előtt remek eredményeit elérte. Elsőként ugyancsak a helyi igazgató, illetve a társadalmi elnök, Sági László köszöntötte a már mezben felsorakozott csapatokat és tartotta meg a sorsolást. Jelen sorok szerzője az idős generáció nevében szólt a megjelentekhez és idézte fel egy 1950-es emlékét a régi salakos Stécé-pályáról, ahol – lévén vizes, sáros a játéktér – Puskás Ferenc döntött a mérkőzés megtartásáról. Az eredmény 6-0 volt a legendás Honvéd javára.

A játékszabályok ismertetése után pályára léptek a 2x15 percet játszó csapatok, amelyek egy időben a nagypályán keresztben játszották le a két első meccset, majd a helyezésekről döntött mérkőzéseket. A játékvezető Kovács Tamás, illetve Marcsok János volt. A nógrádi csapatot a játéktéren volt Stécé-játékosok – Szabó Csaba, Forgó Péter, Garai Csaba, Gulyka Zsolt, Gyetvai László, Lukács Linda (minthogy mindegyik alakulatban egy hölgy is helyet kapott) Oláh Béla, Pap István, Rados László, Schuchmann Attila, Stark János és Tábori Péter – képviselték, de ott voltak a Stécé olimpiai bajnokai – Básti István és Szalay Miklós – és további kiválóságai – mások mellett – Balga József, Cséki János, Földi Attila, Kmetty József, Palaticzky Szabolcs, Répás Béla és Varga Sándor is. A vendégek soraiban megjelent például a békéscsabai, egykoron huszonötszörös magyar válogatott Mracskó Mihály vagy a jelenleg Egerben igazgatóként dolgozó, hajdanán több NB I-es csapatban is sok mérkőzést játszott Vojtekovszky Csaba is. Az előbbi ezúttal is szerepelt a békésiek soraiban.

Miután az egyik pályán a Békés megyeiek 4-2 arányban legyőzték Heves megyei sporttársaikat, Nógrád pedig 6-4-re Borsodot, a harmadik helyért a két vesztes mérkőzött meg s ebből az összecsapásból a borsodiak kerültek ki győztesként. A döntőt értelemszerűen Nógrád és Békés játszotta, s miután a szoros, izgalmas mérkőzés 1-1-es döntetlenre végződött, az első hely sorsáról büntetőrúgások döntöttek. Ebben a vendégek bizonyultak jobbnak, így Békésbe került a győztest megillető kupa, amelyet a Tarján Vendéglőben megrendezett baráti találkozón Répás Béla adott át.

A további három csapatnak Sági László gratulált. A mezőny legjobb játékosának megválasztott a borsodi Kemény Tamásnak Szalay Miklós, a legjobb kapusnak, a békési Somogyi Pálnak pedig Básti István nyújtotta át a különdíjat. A négy vármegye sikeres tornája tovább erősítette az egykori labdarúgók, manapság jórészt sportvezetők közti jó baráti és munkakapcsolatokat.

Szöveg: Csongrády Béla. Fotó: Vendel Lajos

Forrás: nool.hu